|
Ugyanúgy, mint bármelyik drogrehabilitációs programnál, az egyéni eredmények itt is különbözőek.
|
|||
| Mit mondanak a Narconon-végzettek | Mit mondanak a Narconon-végzettek családtagjai | Társadalmi célú hirdetések | |
Egy Narconon-végzett
édesanyja
(Donna R.)
Először, mondhatni, meglepetés volt megtudni, mert az ember jónak neveli a gyerekét, és... a lányom katolikus iskolába járt, jó barátai voltak, templomba járt. És a Loyola Egyetemre ment az első egyetemi évében. És saját lakást akart venni.
És aztán alaposan tönkretette a karácsonyt. Nem jött haza karácsony estére. A barátjával töltötte. És karácsony napján is csak tíz percre ugrott be. Azt gondoltam: „Hová lett a lányom? Nálunk ez nem így megy.”
Aztán végül, nagyjából egy év után, láttam a karjait. És összeomlottam, sírtam, könyörögtem. Ő meg: „Nem, Anyu, abbahagyom. Nem csinálom tovább. Ez csak egy fázis.”
Csak térdre hulltam, és sírtam. Azt kérdeztem: „Mit tettél magaddal?” Nem hittem el, hogy a kislányom ilyet tett magával.
Sok mindent nem értettem a dologból. Nem értettem a hangulatingadozásokat, a csúnyaságot.
Egyszerűen nem tudtam feldolgozni. Azt mondtam: „Találnunk kell egy helyet, ahová mehet.”
Felmentünk az internetre, és találtunk egy csomó ingyenes számot, amelyek szinte sehová nem vezetnek. És én... az egyik ilyenen keresztül viszont eljutottam egy Narcononhoz.
Szóval felvették a lányom, és odament, én meg csak sírtam, mint a záporeső.
De itt mindenki nagyon nyílt volt. A nap bármelyik szakában felhívhattam Annie-t. Annie volt a tanácsadónk, és bármikor hívhattam, éjjel-nappal.
És amióta a lányom befejezte a Narconon programot, újra tudok mosolyogni.
Mindig leesik az állam a változástól, amikor csak látom. Egyszerűen visszatért. Visszatért, és jobban van, mint azelőtt volt. És már két év eltelt azóta. Ez egyszerűen csoda.
