|
Ugyanúgy, mint bármelyik drogrehabilitációs programnál, az egyéni eredmények itt is különbözőek.
|
|||
| Mit mondanak a Narconon-végzettek | Mit mondanak a Narconon-végzettek családtagjai | Társadalmi célú hirdetések | |
Egy Narconon-végzett
felesége
(Danaria B.)
Egy héttel azután, hogy hozzámentem a férjemhez, rájöttem, hogy drogozik. Ez teljesen letaglózott.
Lehet, hogy ez egyszerűen olyasmi volt, amiről nem akartam tudni. Tudod, szemellenzőt teszel fel, mert hinni akarod, hogy az a valaki, akivel az életed le fogod élni, nem tenne ilyet, és nem árulna el így.
És megmondtam neki, hogy nagyon dühös vagyok, és hogy nem értem az egészet. Tényleg sokkolt a dolog: „Hogy történhetett ez meg?” Ő pedig rám nézett, és azt mondta... letérdelt előttem, és azt mondta: „El fogsz hagyni?” Én meg... szinte nem is akartam beszélni vele. Ő mondta azt, hogy el akar menni a Narcononba.
Nem hiszem, hogy meg tudtam volna birkózni azzal, ha nem hajlandó megtenni a szükséges változtatásokat, amelyeket meg kellett tennie.
Az állapota a program lezárásakor ég és föld volt ahhoz képest, hogy milyen állapotban volt korábban, a kezdeti és a végső állapot között.
Amilyen gondosan és amilyen átgondoltan mondott el nekem néhány dolgot, és néhány más dolog, amiről beszélt nekem, néhány dolog, amit bevallott nekem... padlót fogtam, mert korábban sosem volt velem ilyen őszinte.
Örömteli változás volt. Olyan érzés volt, hogy: „Ó, szóval ez az az ember, akihez férjhez mentem!”
Rendkívül hálás vagyok a Narcononnak mindenért – a támogatásért, magáért a programért, azért, hogy újra felelősségteljessé tették a férjem.
Most van két kislányunk, egy 2,5 éves és egy 1 éves. És a férjem most ápolónak tanul.
Szavakkal nem tudom leírni, mennyire megváltoztak a dolgok, és milyen fantasztikus ez.
