Egyszerűsített módszer a drogokkal való visszaélés kezelése utáni rutinszerű eredményesség-utánkövetésre

2013. szeptember 16.

Richard D. Lennox
Chestnut Health Systems
2404 Western Park Lane, Hillsborough, NC 27278, USA

Marie A. Sternquist
független kutatási konzultáns
14650 Wildien Drive, Anchorage, AK 99516, USA

Alfonso Paredes
a pszichiátria nyugalmazott professzora
University of California, Los Angeles

szakmailag felülvizsgálta és kiadta a Libertas Academica

VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÁS

Jelenleg két alapvető akadálya van annak, hogy rutinszerűen gyűjthessünk be adatokat a kezelésen részt vett drogfogyasztóktól a gondoskodás minőségének ellenőrzése, a páciensek elégedettségének fokozása és a kezelésre fordítható források elosztása érdekében: 1. kapcsolat-felvételi probléma a kliensekkel, miután elhagyták a kezelést; 2. az értékelhető és megbízható, kezelés utáni adatok megszerzéséhez rendelkezésre álló, korlátozott költségkeret. Ez a tanulmány precíz eljárásmódokat vizsgál egy 18 kérdéses, telefonos felmérést alkalmazó, gazdaságos munkaerő-kihasználtságon alapuló rutinszerű eredményesség-utánkövetési rendszer (Routine Outcome Monitoring – ROM) számára. Ahogy a Narconon Oklahoma viselkedésen és társadalmi szokásokon alapuló, bentlakásos drogrehabilitációs programjában bevezetésre került, a rendszer pszichometriai szempontból megfelelőnek bizonyult az adatgyűjtésre, miközben orvosilag is hasznos információkkal szolgál.

Az értekezés elemezte a Narconon Oklahoma („Narconon”) által kifejlesztett és bevezetett eljárásmódot, hogy figyelemmel kísérje a rehabilitációs programot elvégzett drog- és alkoholfogyasztóknál elért hosszú távú eredményeket. Ez a tanulmány leírja a Narconon programban használt 18 kérdéses, telefonos felmérést alkalmazó, gazdaságos munkaerő-kihasználáson alapuló rutinszerű eredményesség-utánkövetési rendszer (Routine Outcome Monitoring – ROM) precíz eljárásmódjait, valamint az utókövetés által feltárt eredményeket.

A rutinszerű eredményesség-utánkövetés céljai egyértelműek: biztosítani a megismételhető kezelés hatékonyságát, konzisztenciáját és költséghatékonyságát; fejleszteni a kezelés általános minőségét; és biztosítani az egészségügyi szolgáltatók részére a fenntartóik felé történő elszámoltathatóságot azzal, hogy figyelemmel kísérik az elért eredményeiket, és fenntartják a kezelés minőségét.

Az az egyik legmeggyőzőbb mód annak demonstrálására, hogy a viselkedésegészségi programok eredményesek-e a való életben, ha a teljes programot elvégzett résztvevők sorsát minimális felügyelet mellett módszeresen nyomon követjük a családjuk körében, a munkahelyükön és a közösségükben. Annak ellenére, hogy a kifejezett cél az eltávozás után is elemezhető adatok gyűjtése, a legtöbb eredményességi-utánkövetési erőfeszítés még fejlesztési stádiumban van. Az adatok begyűjtését a következő tényezők korlátozzák: 1. annak nehézségei, hogy a program végeztével a létesítményt elhagyó résztvevők életét nyomon kövessék; 2. a szolgáltató személyzetet terhelni az utólagos adatbegyűjtéssel, miközben a fő funkciójuk a kémiai szerektől való függőség kezelése; és 3. személyes interjúk és más időigényes, költséges, illetve a személyzet további képzését igénylő eljárások használata, amelyek a bonyolultságuk miatt az adatok pontatlanságához, sőt akár elvesztéséhez vezethetnek.

A Narconon kifejlesztett egy hatékonnyá tett, telefonon végezhető, rutinszerű eredményesség-utánkövetési eljárást, amely a folyamatosan szolgáltató létesítmény működésébe illeszkedik. Egy rövid eredményességi kérdőívet használ, amely elég egyszerű ahhoz, hogy beilleszthető legyen a munkatársak mindennapjaiba, akár kisebb létesítmények esetében is, és rendelkezik azzal az előnnyel, hogy olyan személyek is végre tudják hajtani, akik nem rendelkeznek a kutatási eljárásokkal kapcsolatos képzéssel. Az eljárásmód lehetővé teszi, hogy gyors visszajelzést kapjunk a programról, és így megtaláljuk és folytassuk a munkát azokkal a kliensekkel, akik nehézségekbe ütköztek a program befejezése után, ugyanakkor lehetővé teszi olyan adatok begyűjtését, amelyek alapján elemezni lehet a rehabilitációs program általános hatékonyságát is, és ezzel lehetőséget nyújt a program vezetőinek a kiigazítások elvégzésére, amelyekre szükség lehet a program hatékonyságának növeléséhez.

Jelen tanulmány célja annak kiértékelése, hogy a kezelést követő rutinszerű eredményesség-utánkövetési rendszer (ROM) mérési vagy fejlesztési eszközként használva a drogrehabilitációs szolgáltatások esetében mennyire pontosan tükrözi a valóságot. Ennek megvalósulása érdekében a hasznosítható utánkövetési adatok megszerzésére a Narconon International és a Psychometric Technologies Incorporated kifejlesztett egy tudományosan megalapozott módszert, és ezt be is vezették a Narcononban már korábban is működő beiratkozási, esetmenedzsment- és klienskövető rendszerekhez igazítva. Eredetileg egy tízkérdéses kérdőívet dolgoztak ki, ám ezt az utánkövetésen és az esetmenedzsmentben dolgozók javaslatai alapján kibővítették. A kérdőív végleges formájában a következőket tartalmazza: hat kérdés az elmúlt 30 nap során történt drog- és alkoholfogyasztásról – önkéntes adatszolgáltatás alapján; két kérdés a program elvégzése utáni általános drogfogyasztásról; öt kérdés a mindennapi élet minőségéről az elmúlt 30 nap során; és számos további kérdés, amely segít felbecsülni, hogy mennyire sikeres a személynek a közösségbe való visszailleszkedése.

Ennek az eszköznek, valamint a ROM módszertanának fejlesztésére és elemzésére ez a projekt azon egyének részvételére korlátozódott, akik elvégezték a teljes Narconon programot („végzősök”-ként utalunk rájuk). A Narconon munkatársai összeállítottak egy listát azokról a személyekről, akik a 2004 és 2007 közötti időszakban végezték el a programot.

A ROM felmérését az utánkövetési specialisták végezték el telefonon. Kezdetben a végzősök telefonos felmérése mellett a végzősök közeli hozzátartozóit is felmérték, hogy megállapítsák a végzős adatainak valóságtartalmát. Miután kiderült, hogy a végzősöktől és a közeli rokonaiktól kapott adatok között magas a statisztikai egyezés, azoknak a végzősöknek az esetében, akikkel háromszori próbálkozásra sem sikerült közvetlenül felvenni a kapcsolatot, a rokonokhoz fordultak a kérdőívvel. A begyűjtött adatokat a szövetségi és helyi adatvédelmi törvényeknek megfelelően anonimmé tették, majd elemzésre továbbították a Psychometric Technologies Incorporatedhez.

A közösségbe visszatért 419 személy közül 323-tól sikerült adatokat begyűjteni; így 22,9%-nyi adat nem érkezett be. Az első mintavételnél nem volt megfelelő az utánkövetési arány. A területen működő más kutatók sikeres akcióinak megvizsgálása után1 az alábbi fejlesztéseket vezették be: 1. A munkatársakat kiképezték egy egyszerű beiratkozási nyomtatvány használatára, hogy több telefonszámot és e-mail címet, valamint több másodlagos telefonszámot és elérhetőségi címet is beszerezzenek a résztvevőktől; 2. Elbocsátáskor minden kapcsolatfelvételi adatot leellenőriztek, illetve aktualizáltak; és 3. Bevezettek egy írott ellenőrzőlistát, hogy összhangba hozzák az utánkövetési eljárás minden egyes lépését. E fejlesztések eredményeképpen a kezelés utáni kapcsolatfelvételi arány folyamatosan javult, és meghaladta a 80%-ot.

A végzősöktől és rokonaiktól (kiegészítő források) begyűjtött adatok statisztikai elemzésre kerültek, és nagyfokú egyezést mutattak. Ebből lett meghatározva a ROM önkéntes adatszolgáltatásának érvényessége. Az összes beérkező adatból 72,1% a végzősök önkéntes adatszolgáltatásából eredt.

Az adatok elemzéséből megállapították az ismételt drogproblémák előfordulási arányát a Narconon program végzőseinél. Az alábbi eredmények a felmérési interjút megelőző 30 nap során történt drogfogyasztás adatait mutatják, a végzősök (vagy rokonaik) elmondásának megfelelően.