|
Ugyanúgy, mint bármelyik drogrehabilitációs programnál, az egyéni eredmények itt is különbözőek.
|
|||
| Mit mondanak a Narconon-végzettek | Mit mondanak a Narconon-végzettek családtagjai | Társadalmi célú hirdetések | |
„Készen állok a világ meghódítására!”
Maddy M.
Narconon-végzett
13 évesen kezdtem drogozni, elkezdtem cigizni és füvezni, és hétvégéken inni a barátaimmal. 15-16 éves korom körül elkezdtem ecstasyt, hallucinogéneket, tablettákat használni, mindent, amihez hozzájutottam. 17-18 évesen elkezdtem rendszeresen opiátokat használni, elkezdtem heroinozni.
Kimaradtam az iskolából, és zenei fesztiválokra mentem. Az egyik fesztivál kicsúszott a kezemből, és mindent egyszerre nyomtam be. Beszedtem egy hallucinogént, és csak arra emlékszem, hogy felébredtem a tripem után, és kórházban voltam.
Anyukám ott ült sírva, és azt mondta: „Négy napig kómában voltál.” „Túladagoltad magad, leállt a szíved, és szerencséd, hogy élsz.” Azt mondta: „Menj elvonóra.” Mire én: „Oké, elmegyek.”
Mielőtt a Narcononba jöttem volna, káosz volt az életem. Szóval amikor a Narcononba kerültem, teljesen kész voltam, és nem tudtam, mire számítsak, de itt minden munkatárs szívesen fogadott, segítőkész volt. Sokszor volt, hogy megijedtem, nem akartam szembenézni önmagammal, se a felépüléssel, de ők átsegítettek ezen.
A végére újra úgy éreztem magam, mint egy kisgyerek – ha érted, mire gondolok. A mentalitásom egy érett felnőtté volt, készen álltam arra, hogy szembenézzek a világ kihívásaival.
Mert nemcsak az a lényeg, hogy az emberek leszokjanak, Megtanították az összes eszközt, amire szükségem volt ahhoz, hogy távol maradjak a drogoktól, és arra is megtanítottak, hogy hogyan tudok ura lenni az érzelmeimnek. Végül pedig megtanultam azt, hogy hogyan tudom tisztelni magam, és megbecsülni, amit adni tudok. Megtanultam szeretni önmagam.
